Összhang a visszhangban – a megújult Tihanyi Apátságban jártunk

Egyszer volt, hol nem volt, pár éve feltárások indultak Tihanyban, amiről a Mandiner is hírt adott. A feltárások célja volt, hogy jobban megismerhessük az altemplom történetét. Különböző korokból előkerült leletek meséltek az apátság történetéről, a genetika pedig a csontokat is szóra bírta: azóta bebizonyosodott, hogy az éveken át tartó tudományos kutatás nem volt hiábavaló, és eredménnyel zárult: azonosították I. András király és fia, Dávid herceg csontjait.

Írd és mondd, III. Béla (1172-1196) után

Időközben a szenzációs régészeti-genetikai eredményekre, kultúrtörténeti kutatásokra épült kiállítás is elkészült, olyan időutazásra csábítva a látogatókat, amit ezer ok miatt nehéz kihagyni: nem hagyta ki sem a sorok írója, sem a barátnője a szürkemarhagulya és az Illatok Háza közötti pár órában. Az apátság látogatása tette teljessé a tihanyi kirándulást.

Az ott eltöltött másfél óránkat – ami 3-4 óra is lehetett volna a „produkció” gazdagságát tekintve – a tágas, igényes látogatóközpontban indítottuk egy jó kis rövidfilmmel. A ráhangoló képsorok megteremtették az átélhetőséget az információk és spirituális morzsák harmonikus elegyével:

 miszerint jó helyre jött. Ebben az egész tihanyi dombra jellemző tisztaság és a finom apátsági termékek is szerepet játszanak – és játsszanak is! 

 Ne hagyja ki!

Tényleg nem csoda – ahogy a filmben említik –, hogy I. Andrásunk ezen a „mágikus helyen” kívánt örök nyugalomba merülni, persze egy tevékeny élet végén: a „csönd erejét”, a Balaton közelségét, a minden sarkot átjáró atmoszférát az egyik megszólaló szerzetes így foglalja össze, és ennél fölösleges többet mondani: „Itt rá lehet csodálkozni a teremtett világ szépségére.” A film az apátság történetéről beszél, a hely szépségéről vall – minden fontos információt megkapunk rögtön az elején.

A látogatóközpontból egyenesen a barokk templomba követtük az alaposnál is alaposabb idegenvezetőt – egy iskolai csoporthoz csatlakoztunk –, 

Jó volt ott lenni. 

Innen I. András király 1055-ben épült kriptájába vettük az irányt, abba az ominózus helyiségbe, ahol a feltárások zajlottak: most nyugalom van, szépség és erő, ami a falakból árad. 

Ha eljut idáig, ne felejtsen el tenyerével az ezeréves oszlopoknak támaszkodni! Azt ugyan nem garantálhatom, hogy gyökeresen megváltozik az élete – azt viszont garantálom, hogy nem változik meg –, de annyi bizonyos, hogy valami egészen különleges érzés: nem tudom leírni, milyen. Nehéz, átható.

A királykripta után jön az apátság interaktív kiállítása. Címe: „Lélek a vizek felett – múlt és jelen találkozása a Tihanyi Apátságban”. És amit a cím nem ad vissza: a bemutató kompakt, átfogó, hatalmas távlatokat ölel fel, 

Kellemesek az illatok, megfelelő a hőmérséklet. Ez egy kiválóan komponált, szinte fölmérhetetlenül – de nem bénítóan – gazdag kiállítás. 

Ahogy a honlapon írják: „A királyi kriptára, a földszinti kiállítótérre és a pinceszint termeire egyaránt kiterjedő tárlat új nézőpontból beszél az apátság közel 1000 esztendős történetéről.”

 A nagyrészt be nem mutatott, újonnan restaurált egyházművészeti tárgyakat, fotókat és dokumentumokat például neves szakértők tolmácsolásában ismerhetjük meg. Megismerkedhetünk az Apátság történetének jelentős korszakaival, a szerzetesközösség életével, a jelentős apátokkal, a kincsekkel, az ide köthető királyokkal.

Az első teremben I. András király temetési szertartása tűnik fel, aztán jön a legrégebbi magyar nyelvi emlékünk, a Tihanyi alapítólevél fölfedezése, majd a legfrissebb régészeti eredményeket is feldolgozó 3D-rekonstrukciós filmekkel mutatják be az apátság építéstörténetének szakaszait. 

 „a török kor utáni újjáépítés időszakát bemutató szakasz hallatlan alapossággal beszél egy olyan közösség erőforrásairól, amely képes volt a romokból felépíteni Magyarország egyik legkiemelkedőbb barokk templomát és monostorát”.

Az utolsó teremben aztán ötletesen mutatják be a jelenkort: számtalan érdekes megközelítés segítségével napjaink szerzetesei az ismerőseinkké válnak, miközben átélhetjük a tihanyi közösség mindennapjait. 

„A kiállítás a legmodernebb eszközökkel igyekszik a látogató elé tárni közel egy évezred érdekességeit. Az interaktív panelek, filmek és animációk, projektoros vetítések és hanganyagok, az elérhető audio és visual guide egyaránt segítik a 21. század emberét az információszerzésben. Mindemellett a gyerekekre a pinceszint minden termében játékok is várnak” – összegeznek a honlapon. Mi sem mondhattuk volna szebben!

Egyéb érdekes képek:

Nyitókép: Rádi Nikolett